Itt egy saját írást olvashattok! Minden jog JKR-é! Remélem tetszik, ez az első írásom!

 

 

                           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
A vásárlás ,a kis Molly most 11 éves és megy a Roxfortba
 
 
Nézd Mama, én is olyan szép barna baglyot szeretnék amilyen annak a fiúnak, van! -hisztizett már kb. 1 órája a kislány.
- Majd meglátjuk, Mollykám, még meg kell venni a könyveidet, és ha marad rá pénz, akkor lehet róla szó.
A kislány nem válaszolt édesanyjának, hanem mosolygott és továbbra is azt a fiút nézte.
Az Abszol úton ma nagyon sok kis Roxfortos növendék volt a szüleivel és a boltok is meg voltak telve. Molly már nagyon várta, hogy a Roxfortba tanulhasson úgy, mint bátyja Mike is, aki 3 évvel volt idősebb nála. Nagyon sokat hallott tőle az iskoláról. Többek között azt is, hogy van egy süveg, amit ráraknak az elsősök fejére és megmondja, hogy melyik házba fog kerülni képességei és tulajdonságai alapján. Mike a Griffendélbe került és húgát azzal ijesztgette, ha nem viselkedik jól őt a Mardekárba fogja sorolni a süveg, amiről köztudott, hogy a sötétvarázslók háza és a klubhelységük lent van a pincében. Molly édesanyja végre kijött a könyvesboltból hosszas várakozás után és közölte lányával, hogy megkaphatja a baglyot. A kislány nagyon boldog volt.
- Előbb be kell mennünk Madam Malkinhoz a talárodért. Jó?
-Jó, mama ? a kislány arcán csalódás jele tűnt fel-,menjünk.
Elindultak a bolt felé.  Elhaladtak a Gringotts előtt, Mollynak nagyon tetszett az épület. Odaértek a bolthoz. Molly mamája mutatta, hogy itt az üzlet a kiírásra bökve, amin ez állt: Madam Malkin Talárszabászata. Itt az idő nagyon lassan telt. Molly nagyon unatkozott miközben egy viszonylag fiatalabb boszorkány szabta rá a szép fekete selymes anyagot. Állt a puffon és figyelt ki a kirakat ablakán, nézte az arra járó varázslókat. És egyszer csak megpillantotta bátyját, aki egy vele, egyidős lánnyal ölelkezett.
-          Fuuuuuuujjjjjjjjjj. ? ezt a kifejezést Molly nem szerette volna hangosan kimondani, de nagy meglepődésében sikerült neki.
A talárját szabó boszorkány félreértette a helyzetet, és azt hitte Mollynak, nem tetszik a talár. Édesanyja is dorgálóan nézett rá. Erre a kislány nagy nevetésben tört ki. És ahogy mozgolódott a puffon még egy tű is hozzáért a lábához, amitől meg egy jó nagyot sikoltott. A boltban már minden szempár rá szegeződött.  És az egyik polc mögül meg kinézett az a fiú akinek az a szép barna baglya van. És félénken megszólalt:
-  Ne tessék a lányára haragudni!-vörösödött el- Én nevettettem, az én hibám.
- Jó, kisfiam, de máskor ne tegyél ilyet. ?mondta az asszony mérgesen.
A fiú lesütötte szemeit utána, meg Mollyra mosolygott és követte édesanyját ki az ajtón. Az ajtóból még visszapillantott és elköszönt Mollytól. A kislány csak mosolygott és mosolygott,   nem szólt semmit. Még kb. egy órát állt Molly azon a puffnak nevezett valamin és kész lett a talár. Nagyon jól állt a fekete szín a már-már narancssárgának tűnő vörösen izzó hajához. És ezt ő nagyon jól tudta. Büszke volt a hajszínére. És most is az.
- Drágám nagyon szépen festesz benne. Amikor megjelensz benne az összes fiú utánad fog ácsingózni.
-Tudom. ?hangzott a magabiztos válasz.- És mind a ketten nagy nevetésben törtek ki.
- Nah akkor mehetünk azért a szép barna fiúért? Ő akarom mondani bagolyért. - kérdezte Molly mamája elvörösödve.
- A bagolyért, mama, a bagolyért. ?nevetett Molly.
- Akkor indulás.
Odaértek a bolthoz és Molly bement előre. Köszönt a boltosnak és rögtön a baglyokat nézte, de nem talált olyan szép barnát, hanem helyette egy szép szürke madarat pillantott meg, akinek a szemei sárgán csillogtak, és ezzel belopta magát a kislány szívébe. Megkérdezte az eladótól, hogy mennyibe kerül. Odament a pulthoz, amin egy nagy ketrecben patkányok voltak, amik össze vissza futkároztak, mintha meglettek volna bolondulva, aztán ki tudja lehet, hogy tényleg meg voltak...
-          Elnézést, Uram, megtudná nekem mondani, hogy mennyibe kerül az a szürke bagoly ott a szomszéd polcon? ? kérdezte félénket a kislány.
-          Az aranyom 7 galleon, ő a legszebb baglyom-mosolygott az eladó.
Kiléptek az ajtón és Molly megpillantotta testvérét Mike-ot (akit mellesleg nem nehéz észrevenni lángvörös haja miatt),aki még mindig azzal a lánnyal volt. Most tudta magát kontrolálni és csak magába mondta ki a szót. És rögtön elhúzta édesanyját a másik irányba, hogy ne vegye észre az eseményt. Aztán elesést színlelt. ?Véletlenül? megbotlott egy kőben.
- Jaj, de fáj a bokám!- nevetett Molly magában.
- Kislányom, jól érzed magad?
- Nem, Mama! Kérlek, gyógyítsd meg a lábam! Tudod azzal a varázslattal, amivel múltkor meggyógyítottad Brian karját, tudod leesett a seprűről, amikor otthon gyakorolt a Kviddics-kupára télszünetben tavaly. ? mondta még mindig magában nevetve Molly.
-Van egy olyan érzésem, hogy nincs semmi bajod. Jól gondolom?
-?
 
 
A nagy nap, avagy éljen megyek a Roxfortba!
 
Nagy nehezen, de végül is elérkezett a szeptember elseje. Ami azt jelenti, hogy Molly ma megy a Roxfortba. Hét óra, Molly órája amit, tavaly karácsonyra kapott barátnőjétől Kathie-től akinek muglik a szülei, csöng. A lány egy hatalmasat csapott az éjjeliszekrényére, természetesen nem az óráját találta el, de ez mellékes. A csapástól azonban alaposan felébredt. Kiugrott az ágyból, és felhúzta rózsaszín mamuszát, amit ő választott egyik születésnapjára. Ugyanis Molly nagyon kedveli a rózsaszín színt. Sőt nagyon nagyon... A szobája falát is rózsaszín tapéta borította. Lement a fürdőbe mosakodni, vagyis ment volna....
-          Mike! Azonnal engedj be! Miattad fogjuk lekésni a vonatot!- dörömbölt az ajtón már-már hajára hasonlító vörös fejjel.
-          Erre az ajtó kinyílott Mike nevetve távozott rajta és szobája felé vette az irányt.
 
A lány berontott a fürdőbe és gyorsan lemosakodott, fogatmosott és felöltözött. A hajfésülést utoljára hagyta, mert tudta azzal fog bajlódnia legtöbbet... És igaza lett. Már fél nyolc volt,de Molly még mindig a hajával civódott. Aztán valamilyen titokzatos módon elkészült!
Kerek tizennyolc percébe került,de megérte. Olyan ápoltan szép lett a haja mint még soha, de azt érezte a Roxforthoz ez a méltó megjelenés.
- Molly, drágám ideje reggelizni!- kiabált Molly édesanyja az emeletre .- Már Mike is lent van, gyere aranyom!
- Megyek anyu! Mike! Gyere föl te szerencsétlen és hozd le a csomagjaimat!
- Molly!- szólt rá mérgesen az édesanyja.
- Mike, édes kicsi bátyám, kérlek szépen gyere fel és hozd le a csomagjaimat amiket úgyse fogsz elbírni!
- Mondom hugi, a te házad a Mardekár, mert gonosz vagy!
- De csak azokkal, akik megérdemlik, bátyus. ? nevetett Molly.
- Nah elég gyerekek! Mert a végén még tényleg elkéstek a....- fejezte volna be a mondatott édesanyjuk.
- Tudjuk, Mama! A vonatot! ? vágták rá kórusban a gyerekek és rohantak öltözködni.
Tíz perccel később Molly és Mike már a kandalló előtt álltak és várták, hogy anyjuk a kezükbe adja a hopport.
-          Mike menj előre! Molly te vagy a második! És én leszek az utolsó. ? utasított nagyban az édesanya.
Már nagyon ideges volt, mert az Express kilenckor indul és már fél kilenc, van. Hála a gyerekeknek.
-          Rajta Mike, siess apa ott vár a minisztériumi irodájában.
-          Oké, Mama.
Kivette a port az üvegből és hangosan és érthetően elkiáltotta magát:
-          Minisztérium, London.
-          Most te jössz drágám, de gyorsan.
- Értem, Mama.
- Minisztérium, London-kiáltott hangosan Molly.
A zöld láng ismét felgyulladt és Molly is eltűnt a kandallóban. Nagyon szeretett hopponálni, már nagyon sokszor csinált ilyet.
- Szia Mollykám! De jó, hogy itt vagy! ? szólt boldogan Molly édesapja a kandallóban álló kislányhoz.
- Szia papa!- és odafutott apja íróasztalához és gyors puszit nyomott az arcára- Megérkezik a mama, és már megyünk is a pályaudvarra. Ahogy ezt Molly kimondta, anyja már ott is volt a kandallóban. Nagyon jól ment a zöld szín a vörös hajához, ami pont olyan volt, mint Mollyé.
- Szia, drágám!- szólt feleségéhez a férfi.
Ő is odafutott és szintén gyors csókot nyomott férje arcára.
- Roby, nagyon sietnünk kell nézett karórájára és már intett a gyerekeknek, hogy induljanak az ajtó felé. ?szólt férjének kissé idegesen.
- Jó Molly. ?mondta halálos nyugalommal a férj.
Mégegyszer puszit adott a gyerekeknek, és kivezette őket a Minisztériumból. A kapuban sok szerencsét kívánt a kicsi Mollynak és visszament irodájába.
- Gyertek gyerekek! Már csak kétutcányira vagyunk a King?s Crosstól. ? már szinte kiabált a gyerekeivel Molly.
A kis Molly már alig bírta el az egy csomagot amit már bátyja nem volt hajlandó cipelni neki.
- Na Molly, Mike, itt vagyunk ?szólalt meg kis idő múlva az asszony.
- Már csak öt percünk van az indulásig.-idegeskedett.
Hamar megtalálták a 9 és ?-ik vágányt, vagyis azt az oszlopot, amin át kell menni. Mike és nekifutott az oszlopnak és eltűnt.
-          Most te jössz Molly, drágám. Ne félj nem kell semmitől tartanod!- bízatta édesanyja.
-          Jó, mama nem félek- és a kislány teljes erejéből nekifutott a falnak...
Oldalmenü
Naptár
Szavazás
Már megvan a Bogár Bard meséi?
Igen, már a megjelenés napján megvolt.
Igen, most a anpokban vettem meg.
Majd megveszem.
Ha, valaki kölcsönadja elolvasom...
Nem is fogom megvenni és nem is érdekel!